Zserbó-szelet
A klasszikus, amit mindenki ismer és szeret és amiben mindenki gyerekkora ízvilágát keresi.
Ez a változat Horváth Ilona szakácskönyvében található meg, csak keveset módosítottam rajta.
Hozzávalók a tésztához (18*21 cm-es tepsihez):
- fél dl tej
- 1 dkg élesztő
- 25 g cukor + egy kiskanálnyi az élesztőhöz
- csipetnyi sütőpor
- 20 dkg finomliszt
- 10 dkg margarin
- 1 tojás
Töltelék:
- 15 dkg darált dió
- 6 dkg kristálycukor
- baracklekvár
- szilvalekvár
Bevonat:
- 1 tábla étcsokoládé
Mikróban melegítek egy kis csészében kevéske (kb. fél dl) tejet, belekeverem a csipetnyi cukrot és belemorzsolom az élesztőt.
Fontos, hogy a tej langyos legyen, az élesztő nem kedveli sem a hideg , sem a túl forró közeget.
A hideg margarint kis kockákra vágom és a liszttel elmorzsolom, hozzáöntöm az élesztő tejet, a cukrot, a tojást, a sütőport és egy csipet sót. Kézzel összedolgozom az egyveleget.
3 részre osztom.
A diót a cukorral a töltelékhez elkeverem.
A tésztalapokat kinyújtjuk lisztezett deszkán a tepsinknek megfelelő méretűre. Én egy kb. 18*21 cm-es IKEÁ-s tepsit választottam.
A tepsibe sütőpapírt helyezek. Ráteszem az első lapot. Megkenem baracklekvárral, és a cukros dió felével megszórom.
Ráhelyezem a második lapot. Ezt szilvalekvárral kenem meg és meghintem a dióval.
Az utolsó lappal megkoronázzuk a művet, ami ha lehet, a legszebb legyen a lapok közül, érje végig a tepsit.
Tetejét villával megszurkáljuk. És türelmesen egy órát kelesztjük langyos helyen. Érdemes tiszta konyharuhával letakarni, pokrócba, dunyhába becsomagolni, pláne hideg téli estéken.
Előmelegített sütőben kb. 175 fokon világos pirosra sütjük. (Kb. 20-25 perc, ami a sütő teljesítményétől függ.)
Ha kihűlt, hosszúkás szeletekre vágjuk a képen láthatónál sokkal, de sokkal szebben. ;)))
természetesen nem szükséges szilvalekvárt is használnunk, tökéletes lesz a megszokott baracklekvárral is, de érdemes kipróbálni a fentiek szerint. Sokkal pikánsabb lesz. ;))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése